Egy tudományos kísérlet, mely alátámasztja a reinkarnációt

Téged meggyőz?

 

A több kísérlet között mégis létezik egy nagyszabású, módszeres kutatás, mely többek számára figyelmet érdemlően bizonyította a reinkarnációs tapasztalatok létezését.»

Az amerikai Ian Stevenson pszichiáter professzor érdeklődése a '60-as évek közepén fordult az újraszületések témaköre felé. Ekkor kezdett elsősorban Ázsia szívében, Afrikában és Dél-Amerikában kutatni, olyan területeken, ahol a reinkarnáció fogalma egyébként sem idegen az emberek gondolkodásától. Elsősorban olyan gyerekekkel készített interjút, akik furcsa történeteket meséltek arról, hogy ők valójában mások, mint akiknek tűnnek.

A gyerekek elbeszéléseiben szerepeltek bizonyos közös pontok, melyeket Stevenson a reinkarnációbizonyítékaiként értékelt. A legtöbb meghallgatott gyerek nagyon érzelmesen beszélt bizonyos, családja számára idegen emberekről. Többen részletesen beszámoltak haláluk körülményeiről, és fiatalabb testvérként emlékeztek olyan emberre, aki idősebb volt náluk. Egy indiai kisfiúval az is megtörtént, hogy azt hitte, magasabb társadalmi kasztba tartozik, mint amilyenben élt, így távolságtartóan viselkedett a családjával, és a húst is elutasította, mondván, az ő kasztja nem eszik ilyesmit.

 

Stevenson azokra az esetekre figyelt a leginkább, melyekben az elbeszélt halál körülményeit igazolta valamilyen testi jegy. Különös figyelmet fordított azokra az összefüggésekre, amikor a kisgyerek erőszakos halálról számolt be, és valamilyen furcsa születési rendellenessége megfelelt a halálkor szerzett sérülés nyomának. Előfordult, hogy különböző, érthetetlen félelmek vagy fóbiák lettek úrrá a gyereken, amit össze lehetett kapcsolni az előző élet eseményeivel.

A leghíresebb eset

Az egyik leginkább elhíresült és legfontosabbnak tartott eset a libanoni Imad Elawar nevéhez fűződik. A kisfiú alighogy megtanult beszélni, egy rejtélyes női nevet említett nagy szeretettel. Ahogy a szülei faggatni kezdték, máris egy másik ember egész személyisége és életének részletei kezdtek kikristályosodni az elbeszélésből. A kisfiú egy 15 évvel azelőtt meghalt Ibrahim Buhanzinak nevezett férfinak képzelte magát. Beszélt a férfi szerelméről, lakókörnyezetéről, és állítólag még az ő utolsó szavait is felidézte. Egy idő után a család kénytelen volt megkeresni a leírt helyszínt, ahol meglepve tapasztalták, hogy a fiú emlékei nem csaltak, és néhány személyes tárgyat is beazonosítottak

.A bejrúti fiú

Egy másik említésre méltó eset a bejrúti fiúé, aki azt mondogatta, hogy ő egy 25 éves mérnök, aki autóbalesetet szenvedett. A fiú nemcsak a baleset helyszínét írta le részletesen, de azt is elmesélte, hogy hívták az autó sofőrjét, valamint a mérnök családtagjairól is beszélt.

Meglepő módon, amikor a gyermeki fantáziálásnak igazolását keresték, meg is találták az események valóságalapját. A szálak egy nem sokkal azelőtt meghalt mérnökhöz vezettek. A hallgatóság mindebből azt szűrhette le, hogy a kisfiú előzőleg egy másik ember életét élte.