A meditáció során az ember merőben újfajta módon találkozik önmagával, ez pedig azt eredményezi, hogy megnövekszik az éntudatosságunk és önbecsülésünk, elengedjük a félelmeinket és az önmarcangoló kritikákat, és képessé válunk kezelni az olyan elfojtott problémákat, mint amilyen a bűntudat vagy a gyász.

 

A meditáció emellett a gyógyulás felbecsülhetetlenül értékes eszköze is. A tradicionális jógik, akik különböző relaxációs és meditációs technikákat használnak, képesek akár 80 százalékkal is csökkenteni a szív- és érrendszeri, illetve idegrendszeri megbetegedések kockázatát.

Dr. James Gordon, a Georgetown School of Medicine professzora így fogalmaz:

A gyógyszerek mellé szinte minden esetben felírom a betegeimnek a meditáció valamilyen formáját is. A meditáció és medicina szavak egy tőből származnak, amelynek jelentése odafigyelni valamire, törődni valamivel.

Ma már egyes kórházakban is szerveznek meditációs programokat, hogy elviselhetőbbé tegyék a betegek számára a fájdalmakat, segítsenek a belső feszültség és a belső ellenállás leküzdésében, a szervezetükben felgyülemlett stresszhormonok szintjének csökkentésében, és abban, hogy lazább, nyugodtabb állapotba kerüljenek.

Nagyon sok különböző meditációs technika létezik, az alapja azonban mindegyiknek ugyanaz. Egytől egyig arra szolgálnak, hogy lecsendesítsék és megnyugtassák az elmét, a figyelem befelé vagy valamilyen tárgyra, illetve gondolatra fókuszálása által. Ez utóbbi lehet a légzésünk, egy gyertya lángja, egy mantra vagy hang, egy kép vagy egy bizonyos érzelem, például a szerető jóság vagy a megbocsátás kialakításának folyamata.

Ez lefoglalja az elmét, és segít, hogy elcsituljon a fejünkben kavargó gondolatok, drámák és aggodalmak állandó zűrzavara. Ezek alatt a gondolatok alatt pedig rálelhetünk a belső csend, a teremtő energiák és a tisztaság mélyebb rétegeire.

 

 

A meditáció célja a ragaszkodás és a belevonódás nélküli látás, a szemlélővé válás. Néha úgy tűnhet, hogy egy zajos és eseménydús színdarabnak vagyunk szem- és fültanúi; máskor az egész nagyon lecsendesedhet, és meghallhatunk egy másik fajta csendet, amely belülről fakad.

A meditáció segít, hogy a jelen pillanatra összpontosítsunk. Ilyenkor semmi más nem történik, és semmi más nem létezik. Az ember feladja minden ellenállását, elengedi a káosz feletti irányítási kényszerét, és megnyílik a tisztaságra.

Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy nem mindig vagyunk képesek könnyen eljutni a csendnek ebbe az állapotába, ezért nagyon fontos a kitartás és a rendszeres gyakorlás.

 

- - - - - - - - - - - - - 

 

 

 

OSHO: A meditáció nem-cselekvés

 

 

A belső az emberek többségének nem létezik.

 

 

Mikor emberek jönnek hozzám, és azt kérdezik, hogyan kell meditálni, azt mondom nekik: Ne azt kérdezd, hogyan kell meditálni; azt kérdezd, hogyan maradhatsz üres. A meditáció magától történik. Azt kérdezd csak, hogyan maradhatsz üres, ez minden. A meditációnak ennyi a trükkje hogyan maradhatsz üres. Azután úgyse tudsz mást tenni. A meditáció pedig virágozni fog.

 

Amikor nem teszel semmit, az energia a központ felé mozog, lenyugszik a központban. Amikor teszel valamit, az energia kimozdul. A cselekvés a kifelé mozgásnak egy módja. A nem-cselekvés a befelé mozgásnak egy módja. Az elfoglaltság menekülés. Olvashatsz Bibliát is, abból is csinálhatsz elfoglaltságot. Nincs különbség vallásos elfoglaltság és világi elfoglaltság között: minden elfoglaltság elfoglaltság, és abban segítenek, hogy a lényeden kívül ragadj. Kifogások, hogy kívül maradhass.

 

Az ember tudatlan és vak, és tudatlan és vak akar maradni, mert elindulni befelé olyan, mintha a zavarosba lépnél be. És az is; egy zűrzavart hoztál létre magadban. Szembe kell nézned vele, és keresztül kell menned rajta. Bátornak kell lenned bátornak, hogy önmagad légy, és bátornak, hogy befelé haladj. Nem ismerek mást, amihez ennél nagyobb bátorság kell hogy meditatív légy.

 

De az emberek, akik el vannak foglalva kívül világi dolgokkal, vagy nem világi dolgokkal, de ugyanúgy mind el vannak foglalva, azt gondolják és van erre egy mondásuk, megvannak a maguk filozófusaik , azt mondják, ha befelé forduló vagy, akkor beteges vagy, valami baj van veled. És ők a többség. Ha meditálsz, ha csendben ülsz, viccelődni fognak veled: Mit csinálsz? Bámulod a köldököd? Mit csinálsz? Nyitogatod a harmadik szemed? Hova mész? Csak nem beteg vagy? Hiszen mit lehet odabent csinálni? Nincs bent semmi.

 

Az emberek többségének nem létezik belül semmi, csupán a külső létezik. Pedig épp ellenkező a helyzet csak a belső a valódi; a külső semmi más, mint egy álom. De a befelé fordulókat betegesnek nevezik, a meditálókat betegesnek nevezik. Nyugaton úgy gondolják, hogy a Kelet egy kissé beteges. Mi értelme van egymagunkban ülni és befelé tekinteni? Mit nyersz vele? Nincs ott semmi.

 

David Hume az egyik nagy brit filozófus egyszer megpróbálta... mivel az Upanishadokat tanulmányozta, és azok folyton az mondják: indulj befelé, indulj befelé, indulj befelé ez az egyedüli üzenetük. Így hát megpróbálta. Egyik nap becsukta a szemét egy teljesen világi ember, aki nagyon logikus, a tapasztalataira támaszkodó, ám egyáltalán nem meditatív , becsukta a szemét, és azt mondta: Ez nagyon unalmas! Kész unalom befelé figyelni. Gondolatok mozognak, néha néhány érzelem, és ezek versengenek az elmében, és te csak figyeled őket mi értelme van ennek? Ennek semmi haszna. Ezt semmire nem lehet használni.

 

És a legtöbb ember csupán ennyit ért belőle. Hume álláspontja a többségé is: Mit nyersz odabent? Sötétség van, gondolatok kószálnak ide-oda. Mit fogsz csinálni? Mi lesz majd ebből? Ha Hume egy kicsit várt volna ami nehéz az ilyen embernek , ha egy kicsit is türelmesebb lett volna, a gondolatok előbb-utóbb eltűnnek, az érzelmek pedig alábbhagynak. Ám ha ez megtörtént volna vele, azt mondta volna: Ez még annál is rosszabb, mert üresség jön. Az elején legalább voltak gondolatok, valami, ami lefoglalt, amit nézhettem, amin gondolkozhattam. Most már a gondolatok is eltűntek; csak a semmi... Mit lehet a semmivel kezdeni? Semmi haszna.

 

Ám ha várt volna még egy kicsit, akkor a sötétség is eltűnik. Olyan ez, mint amikor a verőfényes napsütésből belépsz a házadba: minden sötétnek tűnik, mert a szemednek kicsit alkalmazkodnia kell hozzá. A szemed a kinti napsütésre állt rá; ehhez képest a házad sötétnek tűnik. Nem látsz semmit, úgy érzed, mintha éjszaka lenne. De várj, ülj le, pihenj le egy székbe, és néhány másodperc múlva a szem hozzászokik. Most már nem annyira sötét, egy kissé több a fény... Pihensz egy órát, és minden fény, a sötétség sehol.

 

Ha Hume egy kicsit tovább várt volna, akkor a sötétség is eltűnt volna. Mivel életek hosszú sora óta a kinti tűző napon élsz, a szemed erre állt rá, elveszítve a rugalmasságát. Át kell hangolódnia. Amikor valaki bemegy a házba, ez eltart egy darabig, kell egy kis idő hozzá, türelem. Ne siess.

 

Sietősen senki nem ismerheti meg magát. Ez egy nagyon-nagyon mély várakozás. Végtelen türelem kell hozzá. A sötétség fokról-fokra tűnik el. Aztán jön egy fény, aminek nincs forrása. Nincs lángja, nincs lámpa, ami világítana, és nem is a nap az. Mint a fény reggelente: az éjszaka már eltűnt, de a nap még nem kelt fel... Vagy mint esténként az alkonyat, mikor a nap már lenyugodott, de az éjszaka még nem szállt le. Ezért hívják a hinduk az ima idejét sandhya-nak. Sandhya azt jelenti: alkonyat, fény, minden forrás nélkül.

 

Amikor befelé haladsz, egyszer el fogsz jutni ahhoz a fényhez, aminek nincs forrása. Abban a fényben először kezded el megérteni önmagad, azt, aki vagy, mert te az a fény vagy. Te vagy az a fény, az az alkonyat, az a tisztaság, az az észlelés, ahol a megfigyelő és a megfigyelt eltűnik, és csak a fény marad.

 

------------

 

 

forrás:

http://rejtelyekszigete.com/ezoteria/meditacio-avagy-az-elme-lecsendesitese/

http://osho.network.hu/blog/osho-klub-hirei/a-meditacio-nem-cselekves

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés